postafordulta

2013. december 17-én GZ-ban feladtam egy 19.4 kg-os, szögletes kartondobozt benne a kint vásárolt könyveimmel, szuvenírekkel és a teljes nyári ruhatárammal.

tegnap, 2014. június 4-én megérkezett egy kis híján gömbbé deformálódott, címzés nélküli csomag. jó pár ízzé-porrá zúzódott, néhány viszonylag egyben maradt csecsebecsével és megközelítőleg 15kg szennyes hacukával.

még akár bármi is előfordulhat. shukran, mehdi. megyek mosni...

[a kép asszem, www.squareamerica.com-ról van, de most épp zárva vannak, nem találom.]

idestova

a makaói kultúrmix még hongkongnál is jobban lekapott a lábamról. bár érthetetlen okoknál fogva itt is balos a közlekedés, ezért bőven kárpótol a mediterrán kontinentálba oltott vadkelet, meg a kantoni-mandarin-portugál-angol tájékoztató csokor, mikor bemondják a megállókat a buszon. tökéletesen szürreális. portugál szót egyáltalán nem hallani, hanem feltűnően sok idős embert látni az utcákon (a cia 2012-es évkönyve szerint csak monaco előzi meg várható átlag élettartam terén!), mindenki parkokban társasozik, sétál, unokázik, vagy szégyeníti az ergye turistákat a köztéri konditermek erőgépein. egy röpke villámlátogatás keretében kora reggeli buszozás, 2.5 órás, csak a legmetálabb nagyszínpados koncertekhez fogható tömegben kivitelezett határátkelés után 5 óra alatt penderültünk keresztül-kasul a városon (így kaszinózni szerencsére nem jutott időnk), tiszta jó kis búcsútrip lett, ucsó metróval haza is értünk. megfelelő összetétel esetében ezennel 7-ben maximálom a hatékony városlátogatás foganatosítására megengedhető létszámot. fotókra viszont most nem futja, így sem leszek kész a pakolással sosem.

azt lehetett tudni, hogy a holdújév (idén január 31-től) közeledtével aki csak teheti, kína szerte felkerekedik rokonlátogatóba, és onnantól a fű se nő, de arra nem számítottunk, hogy erre fel a boltok már múlt héten abbahagyják a készletek feltöltését, egyre-másra bezárnak a vendéglők, az egyetemsziget meg fokozatosan teljesen kiürül. nem tudom, a többiek mit fognak enni a téli szünetben (már akinek nem volt annyi esze, hogy idejében kereket oldjon délkelet-ázsia azon országaiba, ahol süti a nap a tengerparti fövenyt, viszont nem ünneplik a 春节-t), a boltokban majdhogynem ördögszekereket hord a szél a csupasz polcsorok között. most kell szélnek eredni.

bár az 5 hónap alatt korántsem támadt az a benyomásom, hogy hosszútávon kínában szeretnék letelepedni, remélem, lesz még alkalmam erre járni. végtelen a kimaradt látnivalók sora.

köszi a halakat!

fontossági sorrend és a teljesség igénye nélkül

még mielőtt nekiállnék számot vetni, hadd szögezzem le, hogy ugyan minden jel szerint rátaláltam kína mangakapcsolójára, különféle logisztikai nehézségek folytán nem volt érkezésem lekapcsolni, úgyhogy távozásom után is marad minden a régiben.

 
tele az internet laowaiok kínai élményeinek lényegretörő és frappáns összefoglalóival (via doufukuai on fb). nem mintha innen, egy kantoni műegyetem külföldi diákok számára fenntartott karanténjából akkora nagy rálátásom nyílna kína egészére, ez alatt a félév alatt saját használatra mindenesetre  arra az alapvetésre jutottam, hogy a kínai társadalmat rendszerszinten 2 dolog határozza meg igazán: az étkezés és az információval való visszaélés. minden más ezek alá/köré rendelődik.

ha egyetlen két fotóban kéne összefoglalnom a kínáról ez idő alatt kialakult képemet, akkor pedig egyértelműen, kiütéssel győznek a rakásolható plasztik-stokik. 

legnagyobb rajongója vagyok a műfajnak. ezeknek a székecskéknek meg pár hasonlóan mobil sátorszerkezetnek a segítségével bárhol, bármikor 27.3 perc alatt felállítható a helyszín egy-egy városligetnyi kifőzde-labirintus, tanszéki iroda, nemzetközi kultúrfesztivál, fodrász szalon, fogorvosi és szájsebészeti klinika vagy tetszőleges tematikájú piac számára. majd a rendezvény elmúltával (vagy a közeg helyszínre érkezésével) ugyanilyen gyorsan elbontható az egész, sőt, műszerekkel, árukészlettel, személyzettel, rokonokkal, tokkal-vonóval ráfér minden 1-2 bringás kordéra/motorra, aztán uzsgyélus.

 ami itt hiányzott:

• 30+ átlag életkor
• értelmes felnőtt beszélgetés, nem is kell személyesnek lennie, csak úgy általában
• nagyjából bármilyen zene, ami nem kortárs pop
• néha kád (lásd még: white whine)
• tejtermékek: elsősorban tej, sajt, tejföl (biztosan rejtőznek valahol, de nem találkoztam itt senkivel, aki valaha látott volna teheneket kínában! már ha értitek, miért aggasztó ez a naponta fogyasztott joghurtomra nézvést.)
• nagyipari mennyiségű olaj és bab (?!?!) hozzáadása nélkül készült pékáru
• főzelék as such
• szelektív (vagy tulajdonképpen bármilyen) hulladékgyűjtés
• iható csapvíz
• privacy as such
• emberek szemmagasságban
• információhoz való hozzáférés
• ha arcszőrzettel nem is, de legalább az ehhez szükséges szőrtüszőkkel rendelkező férfilakosság
• rutin szociális buffer-szövegek, pl.: jó napot, egészségedre, köszönöm, viszontlátásra
• otthonosság
• úszás, kirándulás, bringázás nagyon-nagyon
• bioritmus (a sajátomat úgy fest, anélkül fogom hazavinni, hogy kicsomagoltam volna)
• csak úgy átsétálni egy közterületen anélkül, hogy bármiféle feltűnést keltenék ezzel
• angol vécé*

ami innen hiányozni fog:

• 30 alatti átlag életkor
• napi betevő abszurd képtelenségek > megrökönyödés > visítva röhögés (tudom én, hogy a hátország is minden lehetőt megtesz a mielőbbi felzárkózásért, csak ugye kevésbé őszinte az ember mosolya, ha a saját bőrére megy a játék)
• tanulás**
• az elképesztően széles, omnipresent, meghatóan gyönyörű vagy botrányosan cuki papír-írószer és szütyőkínálat
• forróvíz ja, nem is, hiszen ez otthon is van, csak sosem jutott eszembe meginni
• az a fajta (jobb szó híján) szégyentelenség vagy fesztelenség vagymi, ami miatt bármilyen badarságot képesek viselni öltözet vagy frizura gyanánt, ahogy (a karótnyeltebbik európai mintához mérten) szemrebbenés nélkül képesek bármilyen idétlenül viselkedni nyílt színen a kínaiak. ezt nagyon szeretem, de persze ugyanennek a skálának a másik, orrtúrós, öklendezve köpködős, kerthelyiségbe szarós és metróülés alá hugyozós végét készséggel nélkülözöm majd.
• idegenség
• alighanem kell majd még egy jó félév, mire ez a hiány beüt, de az itteni étkezdék mindenképp, az hogy bárhol, bármikor lehet finomat enni az utcán (elsősorban is baozit (包子), jiaozit (饺子), malatangot (麻辣烫) meg ilyen kis kézből evős, mindenféle 小吃-ket)***
• az a rengeteg, indokolatlan, naiv és mosolygós jókedv, ami ezekből a családból frissen szabadult, a szélrózsa minden irányából ide szalasztott alien ifjoncokból alapjáraton árad
• tömegközlekedés - mármint nem a tömegsport része, hanem a lenyűgözően hatékony és jólszervezett járműhálózat meg a tökéletes beléptetőrendszerek (a metrókártyát akár a patyolatnál is fel lehet tölteni, ha pedig lefogy róla a pénz, míg utazol, a magyar viszonyokhoz nem is mérhető magátólértetődőséggel fizeted ki a különbözetet az élére vasalt, mosolygós forgalmistának kifelé menet. és persze csak én hívom mertókártyának, igazából bármilyen városi közösségi közlekedési eszközre érvényes.)
• táj (még így is, hogy alig láttam belőle valamit) 
• az elképesztő géppark, különös tekintettel a cargo bike felhozatalra****
• kínai vécé*  

igyekszem majd integetni még, mielőtt lelépek, de addig is előrebocsátom, hogy ha valaki véletlenül nagyon  rácsípődött a középső királyságban tanuló vándordiákok viszontagságaira, az eztán nézegesse a tavalyi pekingi helyzet 恩娜 blogján (aki nem csak hogy pionír és zászlóshajó, de tanácsaival egymaga jó 50%-ot dobott a túlélési esélyeimen!), vagy szemezgessen shanghai-i aktualitásokat és átfogó háttérinfókat a tufuszeletek között. addig is itt van néhány maradék kép mindenféléről.

.  .  .  .

*az ülős vécének lustaságból örülni fogok, de amúgy semmi baj nincs a pottyantóssal (csak a térdemmel), sőt, sokkal inspirálóbb, mint az európai változat. meg aztán idegen helyen sokkal könnyebb guggolni, mint az ülőke fölött levitálni, ha amúgy sem érhet hozzá az ember lánya a deklihez. kb. 15 fok alatt pedig inkább csak az a fontos, hogy lehetőleg legyen a lakáson belül, ne pedig az erkélyen. ha netán megint építkezésbe fognék, azonnal lőjetek fejbe szívesen beépítenék egy ázsiai modellt otthonra is. ja, az meg űberszuper, hogy taposós a lehúzó, és nem kell nyúlkálni.(fazongyantázás utánra ugyanakkor nem szívesen ajánlom, a kiszámíthatatlan folyásiránynak a pottyantós esetében nagyságrendekkel súlyosabbak a következményei.)

**pedig most éppen elkívánom a hátam közepére

***az európában kapható, ún. kínai kajának vajmi kevés köze van ám a kínában kaphatóhoz. a budapesten tanító anyanyelvi tanáraink például rendre nem ismertek fel semmit az otthoni büfékínálatból. amúgy szeretem azt is, sőt, csak az nem ez.

****láttunk egyszer például 3kerekű biciklit mianbaoche-t (面包车) vontatni.(ez egy elvileg 7személyes, gyakorlatilag azonban korlátlan befogadóképességű kisbusz, amit a külleme miatt a helyiek kb. vekniautónak becéznek, teljes joggal.) 

lovak és túzok

 

a karácsony előtti hétvégén (amikor kanton tartonány teljes fizetőképes kereslete úgy tűnik, évi rendes zarándoklatként amúgy is testületileg levonul a különleges igazgatású területre xmas shoppingolni, 3 emeletnyi sorbanállást produkálva pl. az apple store-ban) a következő dolgokra derült fény. egyrészt, hogy 10 főnyi húszonéves (értsd: már a mobilkorszakban szocializálódott) nemzetközi zsákbolhával hipszterkével elindulni egy olyan helyre, ahol a wifi csak ritkán és találomra, a kínai mobilszolgáltatók pedig egyáltalán nem működnek biztos recept instant káosz, totál időelbaszás és helyrehozhatatlan csoportdinamikai feszültségek előidézésére. ráadásul gurulós bőrönddel (!), basszameg, amit nem lehet otthagyni a hostelben, az emberiség megérett a végítéletre. másrészt, hogy az ikea és a burger king innen nézvést tulajdonképpen elég otthonos hely, ha nem veszed meg jó előre a vonatjegyet, és 4 órán át szopódsz a pályaudvaron, mire felférsz egy szerelvényre. aztán meg, hogy hongkong pont olyan, mint kína, csak:

• londoni emeletes buszok járnak
• kantonit beszélnek, hagyományos kínai írásjegyeket és nem pinyint, hanem egy saját fejlesztésű átírást használnak, ami mandarin kínait egyszerűsített írással és pinyin transcripttel tanulók számára csak igen kevés fogódzót nyújt
• cserébe a túlnyomó többség beszéli az angolt, sőt a kereskedők a 普通话-t is
• mindenki a rossz oldalon hajt
• csomó indiai (pakisztáni?) jön szembe, vagy árul órát az útfélen (ez indiai kajáldákat is jelent!)
• a buszsofőrök tök jól vezetnek
• feltűnően sokan hordanak cath kidson és fjällräven táskát
• nem csak elvétve, koldusként, hanem csak úgy, teljes jogú, random szembejövő állampolgárként is látni mozgássérülteket
• mindenütt (szálláson, kocsmákban) alapértelmezett fedélzeti szolgáltatás az ingyenes és pontos térkép
• borotvált, technikai cuccban feszítő oútisok szállítják a méregdrága vasaikat a metrókocsik bringakompatibilis végében (összecsukós bringát GZban is sokan hurcolnak a metrón ám)
• a városban viszont csak egyszem biciklistát láttunk 2 nap alatt, az is ki volt világítva elől-hátul (vö. a mainlanden a megszámlálhatatlanul sokcsilliárd bicósból eddig összesen három kivilágítottat láttam, ebből kettő valószínűleg külföldi diák volt)
• vagy nem köpködnek, vagy csak a hálószobáik magányában, vagy pont nem hallottam egyszer sem
• a mozgólépcsőn mindenki magától egyes sorokba rendeződik, és a jobb oldalon kapaszkodik, amitől különben budapesten is leesne az állam, itt, a balos közlekedéssel együtt viszont kicsit zavarbaejtő néha
• a tiantan buddhához menet bivalyok (!) legelésznek az út mentén: )
• rengeteg a laowai (kb. külföldi és/vagy fehérember)
• régen vert pénzérméken még mindig bele lehet futni őfelségébe
• ja, és mindenütt brit szabvány konnektorok vannak, hosszabb időre érdemes konverterrel felszerelkezni

kevés szutyok telefonos kép erre. 

teljesen offtopic ugyan, de nekem reveláció számba megy ez a beszédes "a fűtés nélküli guangzhoui tél" című blogbejegyzés, melyből kiderül, hogy kínában olyannyira csak a jangcétól északra létezik központi fűtés, hogy a folyó mindkét partján átívelő nanjingi egyetemi kampuszon például állítólag a kollégiumi épületek déli felében nincs is fűtés, csak a túlparton. ez sok mindent megymagyaráz. nincs sokkal melegebb amúgy, mint a tavaszias magyar télben, esős heteken 4-11 fok, napos heteken akár 6-20. csak hát a fűtés, ugye.

kinek-kinek hite szerint boldog vizsgaidőszakot, ló évét, illetve túzok évét, hej!

blättern

hát, akkor boldog karácsonyt!

ádventi kalendárium - 23

a kínaiak - a kantoniak legalábbis - furcsa viszonyban vannak a képeslapokkal. a c15 legtöbb veteránja eleve nem is látott itt még olyat (mondjuk, a dél-amerikaiak szerint is valami európai úri huncutság lehet a műfaj), nekem kerek egy hónapomba telt, mire hozattam egy párat a legközelebbi utcai árussal pult alól. majd mikor megpróbáltam feladni őket itt az egyetemen, a postáskisasszony a kezembe nyomott egy laponként mintegy 65 centire rúgó bélyegcsíkot, hogy akkor ezeket kéne applikálni a küldeményekre. és ez még az a felkészültebbik posta, amelyik közvetlenül a nemzetközi diákok kollégiuma mellett foglal helyet. sokadik próbálkozásra egyetlen lapot aztán nagy nehezen sikerült október 6-án postáznom yangshuóból, a személyzet megesküdött, hogy két hét alatt ott lesz. november 12-re oda is ért. (az is váratlanul ért némiképp, hogy sem a borítékokon, sem a bélyegeken nincs nyalogatni való ragasztóanyag, hanem a hosszas sorállás után az ember kezébe nyomnak egy csirízes küblit vagy egy ragasztó-stiftet, hogy 3 cekkerrel a kezében, álló helyzetben, 8.4 fő/m2 helyi lakossal a hóna alatt, rögzítse a lapokra a megfelelő címletet, majd lépjen vissza az sor végére, egy dobásból kimarad.)

igen-igen, mindezt finom utalásféleképpen írom, alighanem a karácsonyi lapjaim később érnek haza, mint én - if at all. remélem, a kínai újév azért meglesz.

ádventi kalendárium - 22

mindezidáig összesen másfél darab (az egyikre nem emlékszik semelyikünk sem, hogy melyik aluljáróban találtuk) olyan ATM-et sikerült találnom guangzhou szerte, amelyik hajlandó pénzt adni az otthoni cibes domborkártyámról, amit indulás előtt külön arra a kérésemre állítottak ki, hogy olyan kártyát szeretnék, ami tutira működik kínában is. az egyetmszigettől egy olyan kellemes 50 percnyi metrózás, és az egyenleglekérdezés ott sem működik, valamint azt is a masina határozza meg, hogy aznap éppen milyen összeget lesz szíves rábocsátani a rendelkezésemre, mindent azért nem lehet. a többiek külföldi kártyái is teljesen találomra, de az enyémnél azért nagyobb találati aránnyal működnek itt.