campus camp site

guangzhou, 13˚C, szitáló eső, sem a szobákban, sem a tantermekben nem fűtenek, a hajam mégis tart. ebben a kötött sapkának is van némi szerepe. (a britek és az indonézek még mindig rövidgatyában meg tangapapucsban mászkálnak, mondjuk, de ők nem adnak mérvet, és hülyén is festenek így kabátban-kesztyűben.) fejlámpával gépelek, és csak remélni tudom, hogy kábé a kagylóba pisiltem. víz és internet most éppen van, a villany viszont jó 4 órája nyomtalanul elmúlt  a szobánkból, a pedellus azóta is rögtön jön, hogy orvosolja a helyzet. epedve várom. igen, a bojler is villanyról menne. még szerencse, hogy nincs parketta, januárban gondolom, minden különösebb skrupulus nélkül eltüzelném.

ha nem lennék náthás, biztos türelmesebb volnék a managementtel.

quotidian

a minap egy amolyan guangzhoui tűzraktérből hazafelé jöttömben, egy helyi érdekű, egyetemi rockbanda koncertje alatt szembesültem a ténnyel, hogy a hörgős-duplázós koncertre a helyi ifjúság színe-virága vonatozással (!) reagál. néha hedbengeltek is, de azt is szigorúan egymásba kapaszkodva. a játszó személyek pedig két metálhörgés között között azonnal visszavedlettek engedelmes diákokká, és kérve kérték a tanár urakat, hogy ugyan volnának szívesek még egy kis basszust adni a monitorba, de ez sem segített a csapnivaló hangosításon. viszont legalább végig mutatták a dalszöveget kivetítőn (KTV nation), tiszta 听力课。

ezzel szemben az utánuk következő decens country-sanzon-dinnyésjózsef együttes (akusztikus gitár, basszus, tabla) frontembere az "édesanyám két szép szeme", a "tudtam én, hogy fájni fog, mégis szeretlek" és az "újra itt az ősz" eldallása után szemrebbenés nélkül megkérdezi a közönséget, hogy 你们觉得我帅不帅? (szerintetek is jóképű vagyok, nem?) mire ők röhögés helyett torkuk szakadtából sivalkodnak, hogy de mennyire. ki érti ezt.

ám a törpök élete nem csak játék és mese, pláne nem turistáskodás. a múlt héten egy kivétellel minden nap midterm vizsgáztunk (azóta kiderült, mindegyik megvan, huhh), úgyhogy mostanában nemigen mozdultam az asztalom mellől, leginkább a jobb kézfejem unalmas ínhüvelygyulladásával töltöttem a szürke hétköznapokat. azt is megtudtam (magától értetődően nem a tanszéktől, hanem egy osztálytárstól, véletlenül, most, novemberben), hogy a HSK nem csak lehetőség, hanem kötelező, ráadásul januárban, hogy a többi vizsgába is belekavarjon. ez nem javított az itteni nyelvoktatási gyakorlatról formált, egyre lesújtóbb véleményemen.

ha nem is utazósak, azért itt van néhány kép, mintha világot látnék (nem tudom, mikor futja majd rendes képfeliratokra).

délután kultúrfesztivál lesz az egyetemen, a szobatársam a kazah műsor főszervezője, két napja jelmeztár és back stage a szobánk.

végre tényleg itt az ősz különben, bár jobb szeretném, ha ehhez nem kéne mindig valahol hurrikánnak pusztítania a közelben. a fák erre a hírre nekiálltak illatos lila virágokat hozni; a fű még októberben annak renje s módja szerint kiégett, amúgy minden csak csoffad, fakul kicsit, a lomb javarészt fent maradt. nappal 18-25, este 10-16 fok van, néha esik is, de nem vészes. lassan vásárolnunk kéne egy hajszárítót.

off season

a dél-kínai-tenger a csendes-óceán része, amely délnyugaton szingapúr és északkeleten a tajvani-szoros között terül el. mintegy 3,5 millió km²-es területével a föld egyik legnagyobb tengere (az óceánokat nem számítva).