osztálykirándulás on acid

a róka a legravaszabb állat. három napig üldöztem, és csak, mikor végre kilőttem, derült ki, hogy kutya volt. na, így nem próbáltam ki a paintballt pont. mikor (egy hiábavaló szombat hajnali kelés és rengeteg váratás után) belefogtunk, derült ki, hogy nem is paintball lesz, hanem laser-tag, vagyis még csak az sem. mindenesetre, ha már ott voltunk, lelőttünk minden kínait, akin ellenséges sapka volt. annyi kiderült, hogy fegyveres konflikus esetén sosem szabad a nepáliakkal és a kazahokkal szembenálló oldalra keveredni.

múlt 7végén pedig - a kínai kormány véghetetlen nagyvonalúságából - "ismerje meg kanton tartomány szépségeit" jeligére osztálykirándulni vittek minket a SIÉsek. szombaton foshanban (佛山) kezdtünk, egy jó 500 éves kerámiaégető-kemencénél, ahol a frissen a kezünkbe nyomott konfuciusz ösztöndíjas okleveleinkkel kellett mosolyogva pózolni a csoportképhez, és ezzel az út tulajdonképpeni célján (ti. az iskola propagandacélú dokumentációs kötelességén) rögtön túl is voltunk. mivel a kínai guide-ok angolul próbáltak ismeretet terjeszteni, végig csak igen halvány fogalmunk volt arról, hogy merre járunk. sok minden utólag, a netről derült ki. kiln helyett hillt, and helyett amot, a helyi csemegének számító magvas, puffasztott gabonás grillázs kapcsán peanuts helyett például következetesen penist mondott a miénk, hogy csak egy párat említsek.

foshan egyébként állítólag a harcművészetek legfőbb zászlóshajója is. csak úgy hemzsegtek itt az olyan kaliberű grandmasterek, mint huang feihong (黄飞鸿) vagy yip man (叶问). ennek megfelelően bruce lee zarándokhelyként is igyekszenek lehúzni még egy bőrt az egyszeri turistáról. nevezetes még a hely továbbá arról is, hogy itt lopták el a kis kék lumixomat, hogy akadna epilátor az orrszőrébe a rohadék 小偷-jának. nem hinném, hogy az északi kampusz brit hallgatóinak pont az én kompakt kamerámra fájt volna a foguk, úgyhogy, ha muszáj volna, leginkább az étterem személyzetére tudnék tippelni, ők sertepertéltek a hátam mögött folyton, de különben fogalmam sincs. az utolsó kép, amit fotóztam vele, a csirkefej volt az ebédlőasztalon - ilyen pocsék kaját, mint ezen az úton végig, különben még egyikünk sem evett kínában. ebéd után föl a buszra, le a buszról, és akkor már nem volt meg.

míg a többiek az ősök templomát járták (amit mi már szeptemberben amúgyis megtekintettünk, ugye), én az egyik kantonit is jól beszélő guide-dal cikáztam föl-alá csekkolni a buszt, az éttermet, a parkolót, a nemzeti dohánybolt sarki közért, ahol cigarettát vásároltunk... mindhiába. [kábé mintha tőből csonkolták volna a jobb karomat, baszics.] a veszteség számos fájdalmas következménye közül az egyik, hogy a továbbiakban kénytelen voltam telefonnal fotózni, amitől amúgy a hátam is borsódzik. viszont így legalább videóztam is. nagyon kutyaütő vagyok még a telához, meg a fókusz is szédítően riszálja magát, de akkor is érdemes megteninteni, mit művelnek esténként a kínaiak a hátunk mögött (itt éppen nagyjából 300-an, nemre, korra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül). 

az éjszakát egy jiangmeni (江门) hotelben töltöttük (puha ágy, ülős wc, már épp csak a kád hiányzott, hogy a félév hátralévő részére megtagadjuk a távozást). jiangmen meglepően hangulatos helynek bizonyult. urbánus, de viszonylag emberi léptékű település. amint besötétedett, mindenki kirohant gyereket legeltetni, taijizni, énekelni, táncolni (ez a gyakorlatban legalább 3-5, egymástól csupán néhány méterre elhelyezett, különböző zenét sugárzó, nagyteljesítményű hangfalat jelent a város közepén), gipszfigurákat festegetni a kölöknek, zsonglőrködést gyakorolni, kajálni, vagy csak úgy lézengeni, mint mi. otthon mennyire elképzelhetetlen volna már, hogy virgonc ifjak, elhízott nagymamák és középkorú, alkoholista mesteremberek együtt lóbálják a csipejüket hol egy népies műdal, hol a gangnam style örökbecsű dallamára az erzsébet téren. legnagyobb menőség, emelem kalapom, és nem bírok felhagyni a vigyorgással.

vasárnap indultunk tovább a gyöngy folyó deltájában meghúzódó, kaipinghoz (开平) tartozó zili (自力) faluba diaolou-kat (碉楼) vizslatni. többniyre a múlt század 20-as, 30-as éveiben emelték őket kantonból elszármazott, majd visszatért amerikás kínaiak. a tetőteraszról kiválóan lehet lesni a közelgő árvizeket meg portyázó betyárokat, és időben eldönteni, hogy flee or fight. unesco világörökség és kedvelt (kungfu)filmforgatási helyszín, egyebek mellett itt, a mingshi lou (铭石楼) nevezetűben forgattak a grandmasterhez is például.

a másik kaipingi ó- és egyben stúdióvároska, ahol jártunk, chikan (赤坎), itt is forgott a grandmaster is, meg sok más is. ahhoz képest, hogy az egyetem szervezte, váratlanul jó kis túra volt. ahhoz képest meg pláne, hogy odalett a gépem. tisztelegjünk néma főhajtással az emlékének.

még több (főleg telefonos) képet itt lehet nézni. 

.  .  .  .

(a fentiekhez csak áttételesen vagy sehogy sem kapcsolódó, de elég érdekes linkekből) büfé:

harbinban bekapcsolták a fűtést
ikea hackers
kowloon walled city, 1999
lilongirtás, 2013

kutyaharapás

ön jelenleg egy bizarr alternatív univerzumban tartózkodik,

mégis gyanúsan sokat kuncog, kíváncsiskodik, bandázik, nemegyszer hangos kacagásra ragadtatja magát?

egy, a földi tudomány számára mindmáig meghatározhatatlan légkörű bolygó irdatlan nagyvárosának életterén osztozik ön 14M vogonnal,

ennek ellenére nem kínozza önt illendő mértékű honvágy?

 

ne essen kétségbe, hiszen mindjárt érkezik az első hullám magától is.

 

amennyiben ön ezt későinek találja, kevesli, semmiképp se elégedjen meg a honi széppróza olvasásával vagy hátországi képek nézegetésével.

 

találkozzon otthonról érkezett látogatóval! ez minden körülmények között segíteni fog az ön problémáján.

véletlen túladagolás esetén borogassa frissen előidézett honvágyát a legnépszerűbb közösségi portál látogatásával, illetőleg az óhaza belföldi híreinek tallózásával.

a harapás és a szőre is működik. without fail.

要 bamboo?

OFF: csak nehogy elfeledjétek, ha nekiálltok elképzelni blogolás közben: reméltem, hogy az esténkénti hangosbemondós zenesugárzás a népköztársaság kikiáltásának évfordulójával abbamarad majd, de nem. minden nap. m i n d e n   n a p. még mindig. egyelőre cypress hillel viszonzom a tüzet (a tilos archívum még akad egy kissé, mióta a tunéziaiak széthekkelték az oldalt), de ha ez januárig így marad, nem állok jót magamért :ON

a nemzeti ünnep jó oldala viszont, hogy okt. 1-től 7-ig szünet volt (amiért cserébe előtte és utána jó darabig 7végén is óráink vannak). pontosabban az egyetlen tanítási szünet a félévben. mit tesz isten, az iskolavezetés úgy szervezte, hogy pont erre az időre kellett a frissen érkezett hallgatóknak beadni az összes papírt a bevándorlásiakhoz. (mikor erre rávilágítottam, és a figyelmükbe idéztem, hogy elég sokan csupán ezt a félévet töltjük itt, konkrétan kiröhögtek, hogy jéé, tényleg, így jártunk.) az ünnep alatt a fű sem nő különben, bottal sem nyúlnak a cuccunkhoz, de addig sem mozdulhatunk a városból nélküle: vonat- és repjegy vásárláshoz is kell az útlevél. hál'istennek én annakidején a kért multiple entry X vízum helyett single entry F vízumot kaptam (kínai konzulátus, naná), így az utolsó pillanatban kiderült, hogy nekem mégsem kell most beszolgáltatnom az útiokmányaimat, elég az ünnep után. viszont mire ezt az infót kicsikartam a hatalmasságokból, már alig-alig maradt 1 kevéske idő fontoskodni, meg szállást foglalni, pláne, hogy ilyenkor a helyi erők is fel-alá kirándulnak, az árakat meg fellövik sokszorosára. (pekingről, régi tanárnők meglátogatásáról addigra már szó sem lehetett.) a banda fele papiros híján le is csúszott az útról. meg el is gyávultak, pedig részint miattuk is erőltettem a buszos úticélt - az útlevél nélkül is megy. de főképp a BBC dokumentumfilmek miatt.

mindenek dacára (a c15 veterán magyarjával és vietnámi barátnőjével) hárman végül szerencsésen megvettünk a jegyeket, és 3-án valamivel éjfél előtt felkerekedtünk 阳朔-ba (yangshuo). másnap reggel 7-re értünk oda, és rögvest le is esett az állunk. szó szerint minden utca végén ott tornyosulnak a hegyek. mit hegyek, elképesztő karsztsüvegek. de tényleg.

a népnemzeti aranyhét alatt hemzsegtek a (főleg belföldi) turisták a városka váci utcájának környékén, de 2 sarokkal arrébb már nyugi volt, piac és (ha nem említettem volna még) hegyek. meg ordenáré giccses naplementék.

másfél nap csatangolás és csónakázás után továbbálltunk xingpingbe (兴坪), ahonnan aztán a li (漓江) partján elsétáltunk yangdi-ig (杨堤). végig szinten mentünk a folyó mentén, túrának épp nem nevezném, de tájélményben volt részünk rendesen. káprázatos környék elképesztő kis falvakkal. némelyik tiszta skanzen, csak mind a mai napig lakják. (most viseltem először zoknit meg zárt cipőt, mióta itt vagyok, amúgy. fura is volt.)

az egész út alatt bambusztutaj-pecérek hada hajkurászott ám minket is, mint minden turistát. a környéken alighanem mindenki a hajóztatásból él. 要 bamboo? a vonatkozó kanyarban természetesen megejtettük a kötelező fotózkodást a 20 yuanes bankóval és modelljével.

xingping amúgy is megejtő ófalujában (tulajdonképpen egyetlen, hosszú utca) pedig belefutottunk egy többnapos halotti torba. 

két dolgog miatt búslakodtam csak kicsit. egyrészt nem jutott idő barlangot nézni sajna (noha az iszapbirkózást boldogan mellőztük), másrészt a bivalyokkal nem találkoztam elég közelről. pedig a bivalyok nagyon jó arcok ám. ezzel együtt, alighanem mindent kihoztunk a last minute trippből, amit csak lehetett, igazán nincs okom panaszra.  

kedves naplóm, két három legeslegjobb dolog is volt viszont a nyaralásban. az egyik, hogy láttam végre tájat, mégpedig milyen csudálatos szépet. a másik, hogy láttam végre kínaiakat. itt GZ-ban, az iskolában mindkettőnek igencsak híján vagyunk. ráadásul kislétszámú, mobil alakulattal, kifogástalan útitársaságban, ami nagy kincs ugye. 

odafelé menet, éjjel egyébként sima, ülős buszon utaztunk. visszafelé, fényes nappal bezzeg sleepert indítottak, jóhogy. ha boriszék nem stoppolnak nekem folyosóvégi helyet, nem tudom, hová hajtogattam volna a lábam 7 órán át. és a pisiszünetben vajon milyen sznekket vásároltak maguknak a kínaiak a hártalévő 3órás útra? na? hát persze, hogy édes-hideg bableves-konzervet (és joghurtot). mi mást.

 

túl sok túl giccses képet az útról erre találtok.

szép és nagy a te országod, kékszakállú.