lovak és túzok

 

a karácsony előtti hétvégén (amikor kanton tartonány teljes fizetőképes kereslete úgy tűnik, évi rendes zarándoklatként amúgy is testületileg levonul a különleges igazgatású területre xmas shoppingolni, 3 emeletnyi sorbanállást produkálva pl. az apple store-ban) a következő dolgokra derült fény. egyrészt, hogy 10 főnyi húszonéves (értsd: már a mobilkorszakban szocializálódott) nemzetközi zsákbolhával hipszterkével elindulni egy olyan helyre, ahol a wifi csak ritkán és találomra, a kínai mobilszolgáltatók pedig egyáltalán nem működnek biztos recept instant káosz, totál időelbaszás és helyrehozhatatlan csoportdinamikai feszültségek előidézésére. ráadásul gurulós bőrönddel (!), basszameg, amit nem lehet otthagyni a hostelben, az emberiség megérett a végítéletre. másrészt, hogy az ikea és a burger king innen nézvést tulajdonképpen elég otthonos hely, ha nem veszed meg jó előre a vonatjegyet, és 4 órán át szopódsz a pályaudvaron, mire felférsz egy szerelvényre. aztán meg, hogy hongkong pont olyan, mint kína, csak:

• londoni emeletes buszok járnak
• kantonit beszélnek, hagyományos kínai írásjegyeket és nem pinyint, hanem egy saját fejlesztésű átírást használnak, ami mandarin kínait egyszerűsített írással és pinyin transcripttel tanulók számára csak igen kevés fogódzót nyújt
• cserébe a túlnyomó többség beszéli az angolt, sőt a kereskedők a 普通话-t is
• mindenki a rossz oldalon hajt
• csomó indiai (pakisztáni?) jön szembe, vagy árul órát az útfélen (ez indiai kajáldákat is jelent!)
• a buszsofőrök tök jól vezetnek
• feltűnően sokan hordanak cath kidson és fjällräven táskát
• nem csak elvétve, koldusként, hanem csak úgy, teljes jogú, random szembejövő állampolgárként is látni mozgássérülteket
• mindenütt (szálláson, kocsmákban) alapértelmezett fedélzeti szolgáltatás az ingyenes és pontos térkép
• borotvált, technikai cuccban feszítő oútisok szállítják a méregdrága vasaikat a metrókocsik bringakompatibilis végében (összecsukós bringát GZban is sokan hurcolnak a metrón ám)
• a városban viszont csak egyszem biciklistát láttunk 2 nap alatt, az is ki volt világítva elől-hátul (vö. a mainlanden a megszámlálhatatlanul sokcsilliárd bicósból eddig összesen három kivilágítottat láttam, ebből kettő valószínűleg külföldi diák volt)
• vagy nem köpködnek, vagy csak a hálószobáik magányában, vagy pont nem hallottam egyszer sem
• a mozgólépcsőn mindenki magától egyes sorokba rendeződik, és a jobb oldalon kapaszkodik, amitől különben budapesten is leesne az állam, itt, a balos közlekedéssel együtt viszont kicsit zavarbaejtő néha
• a tiantan buddhához menet bivalyok (!) legelésznek az út mentén: )
• rengeteg a laowai (kb. külföldi és/vagy fehérember)
• régen vert pénzérméken még mindig bele lehet futni őfelségébe
• ja, és mindenütt brit szabvány konnektorok vannak, hosszabb időre érdemes konverterrel felszerelkezni

kevés szutyok telefonos kép erre. 

teljesen offtopic ugyan, de nekem reveláció számba megy ez a beszédes "a fűtés nélküli guangzhoui tél" című blogbejegyzés, melyből kiderül, hogy kínában olyannyira csak a jangcétól északra létezik központi fűtés, hogy a folyó mindkét partján átívelő nanjingi egyetemi kampuszon például állítólag a kollégiumi épületek déli felében nincs is fűtés, csak a túlparton. ez sok mindent megymagyaráz. nincs sokkal melegebb amúgy, mint a tavaszias magyar télben, esős heteken 4-11 fok, napos heteken akár 6-20. csak hát a fűtés, ugye.

kinek-kinek hite szerint boldog vizsgaidőszakot, ló évét, illetve túzok évét, hej!

blättern

hát, akkor boldog karácsonyt!

ádventi kalendárium - 23

a kínaiak - a kantoniak legalábbis - furcsa viszonyban vannak a képeslapokkal. a c15 legtöbb veteránja eleve nem is látott itt még olyat (mondjuk, a dél-amerikaiak szerint is valami európai úri huncutság lehet a műfaj), nekem kerek egy hónapomba telt, mire hozattam egy párat a legközelebbi utcai árussal pult alól. majd mikor megpróbáltam feladni őket itt az egyetemen, a postáskisasszony a kezembe nyomott egy laponként mintegy 65 centire rúgó bélyegcsíkot, hogy akkor ezeket kéne applikálni a küldeményekre. és ez még az a felkészültebbik posta, amelyik közvetlenül a nemzetközi diákok kollégiuma mellett foglal helyet. sokadik próbálkozásra egyetlen lapot aztán nagy nehezen sikerült október 6-án postáznom yangshuóból, a személyzet megesküdött, hogy két hét alatt ott lesz. november 12-re oda is ért. (az is váratlanul ért némiképp, hogy sem a borítékokon, sem a bélyegeken nincs nyalogatni való ragasztóanyag, hanem a hosszas sorállás után az ember kezébe nyomnak egy csirízes küblit vagy egy ragasztó-stiftet, hogy 3 cekkerrel a kezében, álló helyzetben, 8.4 fő/m2 helyi lakossal a hóna alatt, rögzítse a lapokra a megfelelő címletet, majd lépjen vissza az sor végére, egy dobásból kimarad.)

igen-igen, mindezt finom utalásféleképpen írom, alighanem a karácsonyi lapjaim később érnek haza, mint én - if at all. remélem, a kínai újév azért meglesz.

ádventi kalendárium - 22

mindezidáig összesen másfél darab (az egyikre nem emlékszik semelyikünk sem, hogy melyik aluljáróban találtuk) olyan ATM-et sikerült találnom guangzhou szerte, amelyik hajlandó pénzt adni az otthoni cibes domborkártyámról, amit indulás előtt külön arra a kérésemre állítottak ki, hogy olyan kártyát szeretnék, ami tutira működik kínában is. az egyetmszigettől egy olyan kellemes 50 percnyi metrózás, és az egyenleglekérdezés ott sem működik, valamint azt is a masina határozza meg, hogy aznap éppen milyen összeget lesz szíves rábocsátani a rendelkezésemre, mindent azért nem lehet. a többiek külföldi kártyái is teljesen találomra, de az enyémnél azért nagyobb találati aránnyal működnek itt.

ádventi kalendárium - 21

az orrfújás itt nem annyira dívik, bár ránk, külföldiekre nem vettem észre, hogy neheztelnének érte. (alpin sztájlban ők is fújják persze, csak a zsebkendőért nincsenek oda. nincs is szebb, mint az utcai kajaüzérek sziluettje, amint a kordé szélén megtörlik a kezüket a következő kuncsaft kiszolgálása előtt.) minden további nélkül szívja viszont az orrát mindenki, nem kötik őket holmi nemi sztereotípiák. gyakori, hogy mikor a 8 másodpercenként ismételt, szaggató basszus slejmhúzásra önkéntelenül hátrakapom a fejem a mozgólépcsőn, nem egy 85 kilós tetovált vízvezetékszerelő tárul a szemem elé, hanem egy decens irodai kosztümben pompázó, angyalarcú modell lány. ugyanez áll a nyílt színi orrtúrásra is.

ádventi kalendárium - 20

vagy én vagyok extra peches, vagy a kínaiak tényleg kínosan ügyelnek arra, hogy a forgalomba bocsátott turistatérképek 1.) semiképp se legyenek elérhetőek olyan helyeken, ahol esetleg a turisták is számíthatnak rájuk, 2.) igényesen kidolgozott képzőművészeti alkotások legyenek, ugyanakkor lehetőleg nyomokban se tartalmazzanak releváns információt. ilyen lehet az alieneknek budapesten vonat- vagy BKV jegyet vásárolni.

ádventi kalendárium - 19

a hír igaz, a kínai gyerkőcök valóban lukasseggű gatyába vannak öltöztetve. vagy van alatta pelenka, vagy nincs (többnyire nincs). a gyerekeknek ez biztos tök frankó amúgy, meg biztos a szobatisztaságra szoktatás is könnyebben megy így (illetve a hideg északon, nem tudom, hogy van ez), de hogy az anyáknak pontosan miért jó, azt nem vágom. úgy működik a dolog, mint a kismajmoknál: ha a gyermeket megszállja az ihlet, az anya (vagy az apa vagy valamelyik nagyszülő, akinek épp az ölében van a baba - márpedig itt elég sokáig elég sokat vannak ölben a gyerekek) egy elegáns mozdulattal magától elfelé tartva irányba helyzei az eresztő sarjat. ha nagyon diszkrét szeretne lenni, leguggol vele (ha az anyának hosszú a haja (márpedig itt az anyák többségének igen hosszú a haja), hát, az bizony adott esetben belelóg a produktumba), vagy egy kuka fölé tartja (metróállomásokon pl.), vagy legalább igyekszik félrehúzódni. és mivel az ilyesmi bárhol, bármikor megeshet, minden hétre jut legalább egy ebéd vagy vacsora, mikor lehetőségünk nyílik legfeljebb 2 méterről szemlélhetni a módszert étkezés közben. és mit mondjak, erősen szurkoltam, hogy a távolsági buszon ne mellénk kerüljenek a kisgyermekesek.

ádventi kalendárium - 18

tényleg annál jobban mosolyognak, minél jobban utálják a szitut. ha például a tanszékből próbálok kiimádkozni valami engem nagyon is közelről érintő információt, válasz vagy segítség helyett kivétel nélkül mindig széles mosoly kíséretében biztosítanak arról, hogy minden lehetőt megtesznek, hogy segítsenek nekem/nekünk, hiszen ezért vannak. ha erre ismét (harminchetedjére is) felteszem ugyanazt az életbevágóan fontos kérdést, még nyájasabban mosolyogva kérik, hogy osszam meg velük, ha bármi kritikai észrevételem volna arra vonatkozóan, hogyan tudnának hatékonyabban a kedvünkben járni, de válaszolni, azt semmiképp sem hajlandók. ezalatt mindkét fél kölcsönösen elkívánja a másikat a büdös picsába fenébe, csak míg én egyre inkább vicsorgok és üvöltözöm, ők egyre elszántabban mosolyognak. (ezt sírás helyett is tudják ám.)

ádventi kalendárium - 17

a kínai nők bármilyen tetszőleges ojjektumot képesek fapofával viselni az utcán lábbeli gyanánt attól teljességel függetlenül, hogy tudnak-e benne járni vagy sem, hogy megközelítőleg az ő méretük-e vagy sem, illetve, hogy a szóban forgó tárgy egyáltalán cipő-e. különben is hajlamosak akármit felvenni bármivel vagy az ellenkezőjével.

ádventi kalendárium - 16

eddig azt hittem, a magyar a rajban legszarabbul mozgó állatfaj, pedig. még mindig reménykedem, hogy titokban van valami jól kiszámított, mögöttes közlekedéstudományi magyarázat arra, ami például a metrókban történik. egy ekkora országban, ilyen népességszám mellet csak értenek hozzá. nem tudom mire vélni, hogy a hosszú, de keskeny peronokon miért keresztben sorakoztatják fel a várakozó utasokat, hogy ezzel teljesen hézagmentesen lezárják a hosszanti irányban közlekedők (értsd: aki leér a mozgólépcsőn a peronra, vagy épp igyekszik elhagyni az állomást, tehát mindenki, aki nem egyhelyben áll éppen) útját. attól pedig mind a mai napig röhögőgörcsöt kapok meglepetésemben, hogy a tömeg nekiáll beözönleni a mertókocsikba mielőtt kiengednék a leszálló utasokat, ami ugye minden egyes esetben elkerülhetetlenül patthelyzetet és mozdíthatatlan dugót eredményez. ez az egész ráadásul kimondottan agresszívan, szinte ütésváltások mentén zajlik, életképesebb volna, ha nevetgélés helyett inkább könyökölnék, de hiába tudom előre, mindig készületlenül ér, annyira értelmetlen az egész. nem csoda, hogy vastag üvegfalat húztak a beérkező szerelvény és az utazóközönség közé, átjárás csak akkor lehetséges, ha a falon és a metrón lévő ajtók egyszerre kinyílnak. képzelem, milyen tömegszerencsétlenségek fordultak elő, mire ehhez a megoldáshoz folyamodtak. (itt GZban és foshanban a taxikban is cápaketrecek védik a sofőröket, azok is szép sztorik lehetnek, amik ezt indokolják.)

ádventi kalendárium - 15

budapest és guangzhou között a távolság légvonalban 5 243 mérföld, vagyis 8 438 km, azaz 4 556 tengeri mérföld. a repült kilométerek száma 8698, a körülbelüli repülési idő közvetlen járat esetén 12:26 óra lenne (ezt befolyásolhatják az időjárási viszonyok és légi útvonalak).

budapest - lat: 47.5, long: 19.0832996368
guangzhou - lat: 23.1166992188, long: 113.25 

az óraátállítás óta immár 7 órányi az időeltolódás.

ádventi kalendárium - 14

pont olyan szagom lett, mint a 华南理工大学 összes többi hallgatójának, vagyis a kamupszon kapható legolcsóbb mosószernek.

ádventi kalendárium - 13

a számtalan wtf trend közül az egyik kedvencem a micimackós goblein táskák, hátizsákok és bőröndök amúgy nem túl hivalkodó divatja.

ádventi kalendárium - 12

alighanem a csulázáshoz sem fogok tudni teljesen hozzászokni ittlétem alatt, de azért már egyre jobban viselem, hacsak nem evés közben ér a sztereóhatás. amitől viszont igazán kiráz a hideg, az a férfiak hosszú körme. engesztelhetetlenül iszonyodom tőle, és ez mit sem javult a 3 és fél hónap alatt. minden társadalmi osztályban jellemző a topmanagertől a legutolsó rakodómunkásig, ha az összeset nem is mindenki (bár nem kevesen), a kis- és/vagy hüvelykujjon nagyon sokan növesztik a körmüket. az így nyert szerszám a szó szerint értendő torokköszörülést, valamint a fülzsír és az orrváladék (széles plénum előtt - pl. metrón vagy kifőzdében - zajló) praktikus eltávolítását szolgálja.

ádventi kalendárium - 11

teljesen hétköznapi, hogy építkezésen, útépítésen doloznak nők is (nénik!).

ádventi kalendárium - 10

a buszsorfőrök természetesen simán blázolnak (meg harákolnak-csuláznak) menet közben. minden pilótafülkében van teásflaska-tartó mélyedés. ha valaki tud vezetni, azt hiszem, azt itt nem veszik föl a BKV-hoz. nem is a közlekedési stílust róvom föl nekik, a taxisok is furán küldik európai szemmel nézve, de ők kétségtelenül tudnak vezetni, ha rémisztően is. viszont tényleg nem utaztam még itt olyan buszon, ahol a padlófék-padlógáz váltogatásán kívül bármit fel tudott volna mutatni a sofőr. abszolút mindennapos, hogy cekkeres öreg mamák csecsemőkkel a karjukon, terhes anyák vagy plazmatévét cipelő gyanútlan utasok másfél métert csúsznak arcon a fedélzeten egy-egy teljesen megmagyarázhatatlan blokkolás nyomán. az utazóközönségnek erre arcizma sem rándul, eszükben sincs felsegíteni az áldozatot, szemlátomást szerintük is így van ez rendjén.

ádventi kalendárium - 9

amennyire meg tudtam figyelni, a kínaiak nem a kontinentális, hanem az angolszász avagy nyugat-európai metódus szerint kötnek, vagyis a jobb mutatóujjukkal tartják a fonalat a bal helyett. 
(tisztában vagyok vele, hogy ez a bejegyzés mekkora tömegeket szabadított meg végre az évek hosszú során át oly sokakat kínzó, már-már kilátástalannak tűnő találgatástól.)

ádventi kalendárium - 8

kínában állítólag egyáltalán nincsenek építésügyi szabványok. nem tudom, igaz-e, de minden további nélkül el tudom képzelni. itt guangzhouban mindenesetre egész biztosan nincsen két egyforma lépésmagasságú lépcső. 2.4 és 49.7cm között bármi előfordulhat épületen belül is, sőt. nincs az az alul- vagy felüljáró, ahol ugyanolyan lépcsők vezetnének fel-le mindegyik oldalon. az egyetemi aula, járda, térburkolat vagy bármi más kellős közepén minden látható ok nélkül, 25m hosszan végigfutó, 18mm-es bikkanás is teljesen bevett szokás. épp csak hogy mindenki kényelmesen hasraessen rajta.

ádventi kalendárium - 7

nem tudom, északon mi a helyzet, az itteni nők bármilyen irici-piciri, övnyi miniszoknyát, forrónacit pirulás nélkül hordanak bármilyen alkalomra (és meg kell hagyni, a túlnyomó többség gyönyörű, bár bizonyos helyzetekben kissé félrevezető látványt tesz így közkinccsé), viszont - objektív okoknál fogva - egy fia dekoltázst nem láttam itt, még a legforróbb kánikulában sem, több farpofa villan, mint mell(tartó). a fickók teljesen képtelen jampec-sérókkal igyekeznek kompenzálni, mindhiába. az ázsiaiakra annyira jellemző juvenilis jelleg amúgy is csak a nőknek áll jól, ugyanez a férfiaknál finoman szólva kevésbé vonzó.

ádventi kalendárium - 6

a kínai diákoknak az egész egyetemszigeten 11-től kijárási tilalom és kapuzárási pánik van ám (meg a néhány szerencsétlen külföldinek is, akiket nem a c15-ben szállásoltak el). nem is csoda, hogy ezen a mertóvonalon 10 után nem sokkal indul az utolsó szerelvény. utána csak a (motor)taxi marad.

ádventi kalendárium - 5

még ha a látványt véletlenül sikerül is elkerülni, kínában minden, de minden dolgok (mész az utcán, várod a metrót, ebédelsz, lábkörmöt vágsz, vizsgázol, kiállítást nézel, utazol a buszon, tusolsz, blogolsz, etc.) örökös akusztikai háttere az ágyékból homloklebenyig hooossszzaaan felszívott ordas harák, a zaftos köpés, majd a tartalmas taccsanás. mindig. mindenütt. (becsületükre legyen mondva, a mertóállomáson a többség a kukába csulázik.) férfiakra jóval jellemzőbb ugyan, de korántsem kizárólagos gender-privilégium.

ádventi kalendárium - 4

kínában mindenütt van kosárpálya. úgy értem, mindenütt.

ádventi kalendárium - 3

ha valaki tüsszent, a kantoniak nem mondják, hogy egészségedre. mást sem mondanak. a 一百岁 északi találmány lehet.

ádventi kalendárium - 2

ha lerobban az autód éjjel, az autópálya kellős közepén, kínában simán otthagyod, egyáltalán nem feltétlenül állsz ki vele az út szélére. ha mákod van, az utolsó pillanatban mindenki kikerül jobbra-balra. (itt a vészvillogózás sem divat, hogy legalább a következő kocsik ne futnának rá a meglepetésre.)

ádventi kalendárium - 1

a kínaiak nem a csontok mentén bontják a húst, hanem az egész állatot csontostul-szőröstül-bőröstül teljesen önkényesen ízekre hentelik egy nagykéssel, amit mi bárdnak hívnánk. így aztán bármiben találhatni szálkát. akár hirtelensült zöldségek közt is, ha felöntik húslével.