a kínaiak - a kantoniak legalábbis - furcsa viszonyban vannak a képeslapokkal. a c15 legtöbb veteránja eleve nem is látott itt még olyat (mondjuk, a dél-amerikaiak szerint is valami európai úri huncutság lehet a műfaj), nekem kerek egy hónapomba telt, mire hozattam egy párat a legközelebbi utcai árussal pult alól. majd mikor megpróbáltam feladni őket itt az egyetemen, a postáskisasszony a kezembe nyomott egy laponként mintegy 65 centire rúgó bélyegcsíkot, hogy akkor ezeket kéne applikálni a küldeményekre. és ez még az a felkészültebbik posta, amelyik közvetlenül a nemzetközi diákok kollégiuma mellett foglal helyet. sokadik próbálkozásra egyetlen lapot aztán nagy nehezen sikerült október 6-án postáznom yangshuóból, a személyzet megesküdött, hogy két hét alatt ott lesz. november 12-re oda is ért. (az is váratlanul ért némiképp, hogy sem a borítékokon, sem a bélyegeken nincs nyalogatni való ragasztóanyag, hanem a hosszas sorállás után az ember kezébe nyomnak egy csirízes küblit vagy egy ragasztó-stiftet, hogy 3 cekkerrel a kezében, álló helyzetben, 8.4 fő/m2 helyi lakossal a hóna alatt, rögzítse a lapokra a megfelelő címletet, majd lépjen vissza az sor végére, egy dobásból kimarad.)
igen-igen, mindezt finom utalásféleképpen írom, alighanem a karácsonyi lapjaim később érnek haza, mint én - if at all. remélem, a kínai újév azért meglesz.
No comments:
Post a Comment