boldog viharnapot

 

napközben még mindig 30 néhány fok van, amivel nem lenne sok baj, ha nem lenne hozzá néha akár 90pár %-os páratartalom is (olyasmi érzés, mintha egy vizes nejlonzacskóba tekerve mennél a dolgod után álló nap). az usagi egy kicsit a segítségünkre sietett (másoknak azért nem jött kapóra) azóta, hogy meglegyintett kicsit a szele, megcsappant a fülledtség, és már kétszer is aludtam simán nyitott ablaknál ventillátor és légkondi nélkül! és bár ez kis lépés az emberiségnek, én eléggé odavagyok tőle. déltájt azért még mindig a fél karomat odaadnám, ha fázhatnék 20 percet. már attól is izzadok, ha nő a körmöm. ami itt egyébként feltünően gyorsabban történik, mint otthon. 

amúgy már mi is mind ernyővel közlekedünk a legnagyobb verőfényben. ez az egyetlen esély a túlélésre.

az első 2 hét bohóckodás után már nem palackos, hanem csapvízzel mosok fogat. 

megérkeztek aliya hátrahagyott göncei 西安-ból. 6 (hat!) darab, egyenként 15 kilós zsák. most ruhák meg pink, tűsarkú szandálok csorognak mindenhonnan, az eddigi átlag 3 helyett pedig 8-szor öltözik át, mielőtt kitalálja, hogy mit vegyen fel a városba : )

nagyon furcsa bodor ádámot telefonon olvasni. nagyon furcsa bodor ádámot kínában olvasni. a regiználtságról éppenséggel az itteniek is tudnhatnak egy s mást, mondjuk. (torontóba üzenem, hogy a PIM kábé az egész életművét felpakolta a netre.) 

mostanra minden gond nélkül eszünk az utcán mindenfélét kordékról. eddig csak nagyon finomakat találtunk így. 

1-2 fáklyahajú afrikai lányon kívül minden alien igyekszik minél inkább feltűzni/elcsatolni a haját. aki elkövette azt a hibát, hogy frufruval érkezett, most nem győzi növeszteni. nem vágom, hogy bírják a helyi nők (egytől-egyig hajfetisiszták, és van is mire felvágniuk) derékig érő, kibontott sörénnyel meg lófarokkal. 

nekem már az a szokás is fura kissé, hogy a bennszülött fiúk hurcolják a csajuk után a táskáikat (és itt most tessenek gyöngyös, leffentyűs, csatos, virágocskás női táskákat vizionálni), azt pedig végképp nem tudom mire vélni, hogy az egyedül utazó férfiak közül miért hordanak szintén meglepően sokan női táskát. 

bréking nyúz: beleruháztunk egy hűtőszekrénybe! itt vigyorog az erkélyenvagymin, hatalmasat javított az életminőségünkön (konkrétan megesik, hogy joghurtot reggelizem mielőtt kilépnék a koleszból). 

 

egy japán-brit-(és erős túlsúlyban)latin-amerikai társaságában eltöltött hússütögetés után lekéstük az ucsó buszokat haza, így kénytelen voltam kipróbálni a motortaxit (pedig arról volt szó, hogy itt a szigeten csak elektromos gépet szabad használni). békávéról nézve eddig sokkal kevésbé volt zavaró, hogy itt simán ér bármivel (pl. DIY cargo bike vagy villás targonca) kivilágítatlanul átmenni a piroson menetiránnyal szembe a 2x3sávoson. most viszont lobogtak a lábujjaim is. ilyen lehet dumbival vágtázni lejtőn, ha kicsi vezet, bukarestben, éjjel, meztelenül, az esőben.

ugyan a veteránok jó előre kiröhögtek, azért csak elmentem az egyetemi uszodába - ami hétköznap 18:00 és 20:00 között (?!?!?!) tart nyitva. az ellenség megtévesztésére van nekik egy rendes 50 méteresük sávokkal meg minden, de hamar kiderült, hogy ez csak optikai tuning. fél kila tettleges ökölharc után feladtam, és kifelé megkérdeztem a kasszírnőt, hogy mit ajánl itt a környéken úszás céljára. először persze nem értette a kérdést, hiszen ez egy uszoda, de felhívtam a figyelmét arra a körülményre, hogy a (mintegy 110 cm mély) medence teljes felületét úszógumis nagycsaládok, ugráló suhancok, és képtelen fátylas ruhakölteményekben, magassarkú csillárokban papucsokban és teljes sminkben pompázó szende húspiaci áruk foglalják el, és még az a néhány egyetmista is, aki erőfitogtatásiból úszáshoz hasonló mozdulatsorokat kísérel meg, mind keresztben lubickol a medencében. mivel a jelenlévők mindegyike végig engem bámult, és pár srác néha versenyezni is nekiállt pár méter erejéig, az kizártnak tekinthető, hogy azért csetlettek-botlottak az utamba folyton, mert nem vettek észre.(igaz, mindezt egyszem, jóval kevésbé árnyalt mondatban adtam tudtára.) mire ő: ja, hogy úszni? na, azt inkább a közeli hotel medencéjében lehet. majd kipróbálom, ha kihevertem ezt a traumát. addig is péntekenként, ha az A3-asban van 口语 óránk, sóvárogva leshetem a női vécé ablakából a parlagon heverő medencé(ke)t : /

holdtölte

中秋节快乐 mindenkinek!

2félét megkóstoltunk az elmaradhatatlan holdsüteményből mi is: a babos finoman szólva nem aratott osztatlan sikert, a (feltehetőleg) fügés nekem ízlett. az őszközép ünnephez tartozó egyéb szokásokból itt nálunk leginkább a tömeges lampioneregetést, a bandákba verődve az átlagosnál is hosszasabban ordibáló, kapatos vietnámi diákokat, illetve magát a teliholdat lehetett megfigyelni. mostanában egyébként többször is látszott az ég éjjel is, nappal is (volt, hogy egyszerre akár 8 csillagot is megfigyelhettünk a hold mellett). szabadidőmben néha kicsit aggódom, hátha mégis igazak a pletykák, miszerint a kormány minden fontosabb nemzeti ünnepen és helyszínen dekorációs céllal ádáz kemikáliákkal oszlatja a felhőket, de többnyire inkább csak örülök a látványnak.

az előző wellness 7végét páran 佛山-ban, egy 7.2 milliós kisvárosban töltöttük rehabilitációs jellegű bandázással, ahová - igaz, bő 2 óra alatt, de - a GZ-i metróval ki lehet jutni. ilyen a városkép a 25. emeletről (kínában mindig mindenütt építkeznek).

minden hájjal megkent, nemzetközi vizeken is jártas helyi vezetőnk jóvoltából elképesztő és elképesztően finom dolgokat ettünk.(sosem fogjuk pontosan megtudni, miket.)

45 kilós lánykák pedig utána úgy szana-szíjjel masszíroztak (2 órán keresztül!), hogy alig bírtunk lábra állni, és még órákig félálomban vigyorogtunk tőle. (a nagyon is szó szerinti mell- és seggmasszázs részeknél ugyan először kissé megütközve kaptuk fel a fejünket, de aztán pikk-pakk visszaszenderültünk. a fiúkat állítólag ruhán keresztük zsurmolászták, viszont nekik parázsló köveket pakoltak a hátukra.)

 

ráadásul a 15 éve alapított, foshani viszonylatban legelső KTV-ben (karaoke bár) volt alkalmam gyorstalpalón behozni szégyenletes lemaradásomat az elmúlt 20 év legfülrepesztőbb mandarin, taiwani, kantoni és angolszász popzenei kínálatából. az igazat megvallva ezen a téren kicsit többbet is megtudtam, mit valaha szerettem volna, bár attól tartok, ez még csak a beugró volt. 

a default fedélzeti kínálat egyebek mellett sörből, dobókockából, gyümölcskosárból és ropogtatnivaló gyanánt ínycsiklandó csirkelábacskákból állt, mely utóbbit érintetlenül az aztalon hagytuk távozáskor, ehhez még asszimilálódnunk kell egy darabig.

a foshani ősök templomának középső tavát szemlátomást a süsü, a sárkány díszlete ihlette, és (figyelj, janek!) hemzsegnek benne a teknősök.

értő közönség figyelte az operaelőadást, mi meg szájtátva lestük a sárkánybőrbe bújt akrobata fiúcskákat*.

meg a kungfufájtereket, akik szanaszét hagyták a fegyvereiket.

a tüzérséget bezzeg kint kellett hagyni.

*edit: róluk közben kiderült, hogy igazából oroszlántácot roptak. ezek szerint minden fura, sárkányküllemű jószág, ami rövidebb, semmint hogy 条 legyen a measure wordje, oroszlán.

vackor az első bében

maradtam a C2-ben végül. lehet, hogy még megbánom, mert a többiek - még ha írni nem is tudnak páran, vagy borzalmas a kiejtésük - nagyjából mind jóval gyorsabban beszélnek, és a tanárok sem aprózzák el a dolgot. a perverzek kedvéért mellékelem az órarendet is. nincs sok óránk, de a behozni valóval bőven elfoglalom magam délutánonként, sőt. elég furcsa megint házifeladattal tölteni az időt minden nap. a választható tantárgyak, nevesül a kínai éneklés (?!) és a wushu csak jövő héttől kezdődnek. ööm, kíváncsian várom őket.

班级：C2班	上课地点：南校区	星期一	星期二·	星期三	星期四	星期五
第1-2节 8：50 - 10：25		中级汉语	中级汉语	中级口语	中级汉语	中级汉语
	教师 —— 教室	史良 A4-605	史良 A5-505	唐淑慧 A5-603	史良 A2-402	史良 A4-601
第3-4节 10：35 - 12：00		中级听力	中级阅读		中级阅读	中级口语
	教师 —— 教室	卜佳晖 A4-603	曾晶 A5-504		曾晶 A5-604	唐淑慧 A3-402
第5-6节 14：00 - 15：35			学唱中国歌	武术	中级听力
	教师 —— 教室		。。。晶 A5-604	刘道强 A5-704	卜佳晖 A4-609

az általános kínais tanárnőnk elég jó szerencsére. nem mondom, hogy nem pörögnek ki a kerekeim, de őt azért nagyjából tudom követni, ha figyelek. a hivatalos 生词-knél persze sokkal többet kell szótáraznom, nem tudom, a többieknek mennyire újak ezek a szavak.

az olvasás óra fergeteges, egy megveszekedett szót sem értek az olvasmányokból, de tényleg. egyedül az bíztat, hogy saját bevallásuk szerint ezzel az osztálytársaim is egytől-egyig pont így vannak. az van, hogy a kínaiak teljesen más szavakat használnak, ha kicsit is formálisan írásban kommunikálnak, mint amit beszédben mondanának. egy tankönyv olvasmánya páldául már formális írásműnek számít, if you see what i mean. de legalább a tanárnő is olyan rohadt gyorsan és kevés empátiával hadar, hogy csak ront a helyzeten. ettől eltekintve aranyos kis csajszi, csak a kazah tinédzserek megeszik reggelire. ez az óra totál káosz.

a beszéd órát ezzel szemben még én is viszonylag könnyűnek érzem, képzelem, milyen lehet a néhány éve már kínában boldogulóknak. mintha nem is ugyanazt az szintet tanítanák az olvasásos tanárnővel. ez a csajszi, mondjuk, legalább kiosztja a pankocskákat.

a beszédértés a legunalmasabb óra sajna, pedig arra lenne a legnagyobb szükségem. egy idősebb hölgy a tanárnő, ha nála van az írásvetítő, akár 26 kg-ot is nyomhat. mindig halálra rémül a számítógépektől, amiken tanítania kéne (szó mi szó, jó sokszor el is romlanak), és zavarában folyton lihegve nevetgél a mikrofonba, amikor is a jelenet hallgatásába belefelejtkezett gyanútlan osztály egy emberként tépi le a fejhallgatót a füléről.

egy 7 múltán sem tudom megmondani, hányan vagyunk, és pontosan kik. minden órán eltűnik egy-egy ember, nem tudni, hogy ők csak vízumot intéznek éppen, vagy leléptek-e, és még ma is jöttek vadidegen meglepetésemberek. a tanárok valamiért nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenkinek legyen kínai neve, és úgy is szólítsuk egymást. ennek több hátránya is van: egyrészt nem hinném, hogy a szemeszter alatt megtanulnánk egymás nevét, van, akinek a sajátja sem fog menni, másrészt a tanárok is csak az olyan könnyebbeket jegyzik meg, mint - teszem azt - 安娜(ez szó szerint anna, náluk is van ilyen név), felszólítani pedig csak azt tudják ugye, akinek ismerik a nevét, khm. arról nem is beszélve, hogy véletlenül minden órán előfordul egy-két példamondat arról, hogy ki kinél magasabb...

az osztályban van néhány kedves ismerős innen-onnan (részint miattuk is maradok, nincs sok kedvem nekiállni lottózni egy ismeretlen csoportban), rengeteg dél-kelet-ázsiai, akiknek a legnagyobb jóindulattal sem értem a kiejtését, még ha leguggolok hozzájuk, akkor sem, pedig pengék; meg egy 4-5 fős kazah béközép recsegős orosz akcentussal és 17-es átlagéletkorral. mostanra már lecsitultak kicsit, de ha elemükben vannak, simán hijackelik bármelyik órát. 

az utcán mászkálás nyelvi szempontból nem egy nagy sikerélmény. ha kérdezősködöm, igyekeznek mandarinnal felelni - bortányos déli kiejtéssel - de maguk között ezek itt tényleg mind kantonit beszélnek. 普通话-t csak az egyetemszigeten lehet hallani, meg a metróban, amikor egymás után bemondják az állomásokat mandarin kínai, kantoni és angol nyelveken (bár nem mindegyik vonalon, és ezeket sem mindig könnyű megkülönböztetni, vö. hegyi barbara és a final station).

ami a metrót illeti, a sűrűbb részeken vagy csúcsforgalomban rendesen közelharc, szoros emberfogás és full body contact van. próbáltam tegnap kilesni, hogy 3.5 kg darálthúsnál több marad-e ilyenkor az ölben cipelt kisgyerekekből, de ekkora pankráció közepette esélyem sem volt újra megtalálni az alanyokat.

leletek

hosszú sztori, inkább nem is részletezem, de valahogy csak meglett a bankkártya. cserébe közben elhagytam a menzakártyámat, vehettem újat. 

 

az orvosi kivizsgálás után mindenki kapott egy nyugtát, amivel át lehet venni a leleteket. az átvétellel meghatalmazhatsz bárkit, így kedves felsőbbévesek bemennek érte, és összegyűjtik a miénket is. a gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy tegnapelőtt odaadtuk a kis nyugtánkat egy srácnak, akit soha azelőtt, sem azóta nem láttam, meg se ismerném, ha szembejönne. fogalmam sincs, mi a neve, hol lehet elérni, annyit tudni róla, hogy az egyik ecuadori szerint vietnámi. ma este pedig egyszer csak bekopogott egy lány, akit szintén sosem láttam még, és a kezembe adta a leleteimet. van benne egy ilyen mondat, hogy "HBsAb is positive. this is a protective antibody against hepatitis B". őszintén remélem, 1.) hogy csak a védőoltást találták meg, és 2.) hogy ezt a kínai hatóságok is ekként értelmezik. szarul venné ki magát, ha emiatt hazatoloncolnának.

normafa

miután - persze merő véletlenségből - kiderült, hogy vasárnapra az egész egyetemnek szóló giga-tanévnyitót szerveztek a tornacsarnokba, és 13:00-kor kötelékben, egyentrikóban kéne átvonulnunk a 15:00-kor kezdődő rendezvényre, kaptam a cuccom, és 12:52-kor hanyatt-homlok kirohantam a városba.

első utam nyilván a 白云 hegyre vezetett. egyrészt mert ez a város egyetlen rendesebb zöldterülete, és meg akartam bizonyosodni afelől, hogy vész esetén lesz-e hová menekülni a cityből. (minden út mellé fasorokat ültettek, és a legocsmányabb felüljáró pereméről is növények lógnak amúgy, az iskolánk környékén ráadásul van egy csomó botanikuskert meg mifene, de attól még ez egy rusnya nagy megapolisz.) másrészt szerettem volna tesztelni, hogy szerény nyelvi eszközeimmel egyedül is bejárható-e a város. mindkét kísérlet pozitív eredménnyel zárult, teljesen rendben van a hegy is, meg a kérdezősködős, táblalesős tömegközlekedés is. majd' 1 óra volt odametrózni a starthoz.

annyi eltévedést azért szerencsére sikerült beletenni, hogy ráakadjak erre a kis horgásztóra, és a pecásoktól kérjek útbaigazítást. egy hátsó, kaptatós úton mentem föl, a nyugati kapun át - kábé, mintha a szépjuhászné felől mennél fel az erzsébet-kilátóhoz a sárgán, csak ez tényleg szuszogós -, ami nincs túlzottan elkényeztetve jelzések tekintetében, viszont csak a yunxi parkon keresztül lehet bejutni. van itt mindenféle szép növény and also they have a rather nice lawn.

az 5 yuanes nyugati kapu után jött a lankából lépcsőbe átcsapó kaptató a kötelező, alázóan fürge nyuggerekkel, bár a többség erre azért inkább lefelé közlekedik. amilyen párás dögmeleg van, mindenki alig pihegett, mire fölértünk. (a kiruccanáshoz választott lábbelik külön fotósorozatot érdemelnének persze. el nem tudom képzelni, hogy jöttek föl náhányan.)

a helyiek mintegy fele korosztálytól függetlenül alapjáraton zenét hallgatott séta közben, ki telefonról, ki táskarádióból. nem nagyon hangosan, de a fejhallgató ötlet szintjén sem merült fel senkiben. (újabb 5 yauanes kapu.)

moxingling, a hegy legmagasabb pontja 382 m. peking pedig 1900 km-re van, mint a mellékelt ábra is mutatja.

innentől a nyergen végig vurstli van, pont, mint a normafánál. (johnny english photobombing a bal felső sarokban.)

a lépték mondjuk, nem egészen ugyanaz, mint a libegő-síház viszonylat.

még dimenzióból is több van nekik.

lanovka helyett lefelé is sétáltam, ezúttal a főbejáratnak számító déli kapuhoz (és buszvégállomáshoz). csupa ilyen-olyan látnivaló, parki karaoke session, templomocska, forrás, kert, árus és szabadnapozó guangzhoui lakos az úton végig. ha túl sok a beton, ide még vissza lehet jönni jó párszor, jó náhány útvonalon.

idelent is volt kapás.

ilyet viszont többet nem csinálunk ám, évekig töltötte a képeket a szakadék netemen, azok közül is csak a fekvőket, úgyhogy ezt most tessék beosztani egy darabig.