idestova

a makaói kultúrmix még hongkongnál is jobban lekapott a lábamról. bár érthetetlen okoknál fogva itt is balos a közlekedés, ezért bőven kárpótol a mediterrán kontinentálba oltott vadkelet, meg a kantoni-mandarin-portugál-angol tájékoztató csokor, mikor bemondják a megállókat a buszon. tökéletesen szürreális. portugál szót egyáltalán nem hallani, hanem feltűnően sok idős embert látni az utcákon (a cia 2012-es évkönyve szerint csak monaco előzi meg várható átlag élettartam terén!), mindenki parkokban társasozik, sétál, unokázik, vagy szégyeníti az ergye turistákat a köztéri konditermek erőgépein. egy röpke villámlátogatás keretében kora reggeli buszozás, 2.5 órás, csak a legmetálabb nagyszínpados koncertekhez fogható tömegben kivitelezett határátkelés után 5 óra alatt penderültünk keresztül-kasul a városon (így kaszinózni szerencsére nem jutott időnk), tiszta jó kis búcsútrip lett, ucsó metróval haza is értünk. megfelelő összetétel esetében ezennel 7-ben maximálom a hatékony városlátogatás foganatosítására megengedhető létszámot. fotókra viszont most nem futja, így sem leszek kész a pakolással sosem.

azt lehetett tudni, hogy a holdújév (idén január 31-től) közeledtével aki csak teheti, kína szerte felkerekedik rokonlátogatóba, és onnantól a fű se nő, de arra nem számítottunk, hogy erre fel a boltok már múlt héten abbahagyják a készletek feltöltését, egyre-másra bezárnak a vendéglők, az egyetemsziget meg fokozatosan teljesen kiürül. nem tudom, a többiek mit fognak enni a téli szünetben (már akinek nem volt annyi esze, hogy idejében kereket oldjon délkelet-ázsia azon országaiba, ahol süti a nap a tengerparti fövenyt, viszont nem ünneplik a 春节-t), a boltokban majdhogynem ördögszekereket hord a szél a csupasz polcsorok között. most kell szélnek eredni.

bár az 5 hónap alatt korántsem támadt az a benyomásom, hogy hosszútávon kínában szeretnék letelepedni, remélem, lesz még alkalmam erre járni. végtelen a kimaradt látnivalók sora.

köszi a halakat!